Inzulinrezisztencia

Az utóbbi években egyre többet lehet hallani az inzulinrezisztenciáról. Női betegségnek szokták nevezni, mivel többször diagnosztizálják náluk, mint a férfiaknál.

Az egyik fő tünete, hogy befolyásolja a menstruációs ciklust és kezeletlen esetben meddőséget is okozhat. A sikertelen teherbeesések következtében, ha a nők orvoshoz fordulnak, a nőgyógyászok ekkor fedezik fel az inzulinrezisztenciát.

Az IR szénhidrát-anyagcsere zavar, ennek során a sejtek nem képesek felvenni a működéshez szükséges glükózt, mivel az inzulin gyengén tud kapcsolódni a sejtek felszínén lévő inzulin-receptorokhoz. Az inzulin legfőbb feladata, hogy a glükóz a sejtekbe beépülve energiához juttassa azokat.

Előfordulására hatással lehet az elhanyagolt életmód és a genetikai hajlam is, ugyanis nagyobb a kialakulásának az esélye azoknál, akiknek a családjában volt már diabétesz. Ezek mellett a mozgásszegény életmód, az elhívás és az egyoldalú táplálkozás is szerepet játszhat benne.

Az IR tünetei nem specifikusak, különböző eredetű problémák formájában jelentkezhetnek. Nem csak közvetlenül okoz panaszokat az inzulin magas szintje, hanem számos szervünk működésére is befolyással van. Legfőbbképp a nők és a túlsúllyal küzdők esetében érdemes a nehezen meghatározható rendellenességek hátterében az IR-t keresni.

Az inzulinrezisztencia tünetei:
Mindkét nemnél:

• Izzadás
• Túlsúly, eredménytelen fogyókúra
• Migrén, fejfájás
• Stressz, alvászavarok, idegesség
• Zsíros, pattanásos bőr
• Rossz közérzet
• Étkezés után jelentkező éhségérzet, fáradtság, szédülés

Nők esetében:

• Fokozott szőrösödés
• Menstruációs zavar
• Fogantatás nehézsége, meddőség

Férfiaknál:

• Korai kopaszodás, hajhullás
• Merevedési zavar

Az IR tünetei a gyakorlatban nem adnak okot kivizsgálásra, inkább társbetegség kivizsgálása során derül rá fény. Összefüggésben áll szív és érrendszeri betegségekkel (trombózishajlam, magas vérnyomás, magas koleszterinszint), endokrinológiai betegségek közül leggyakrabban a pajzsmirigy alulműködéssel a PCOS-el (policisztás ovarium szindróma) hozható összefüggésbe.

Leggyakrabban cukorterheléses vizsgálattal mérik a vér inzulinszintjét. Ennek során meghatározott mennyiségű cukrot kell elfogyasztani oldat formájában éhgyomorra. A laborvizsgálat során a vérből ki tudják mutatni, hogy a bevitt cukormennyiség milyen mértékben emelte meg a vércukorszintet, valamint, hogy mennyivel növekedett a vér inzulinszintje a cukorterhelés hatására.

A vizsgálatot 3 pontos cukorterhelésnek nevezik, mivel a betegtől három alkalommal kell vért venni: az oldat elfogyasztása előtt, 60 perccel, majd 120 perccel a cukorterhelést követően.

Az inzulinrezisztencia 80 százalékos eséllyel gyógyítható az előírt javaslatok betartásával. Fontos ezt időben felismerni, ugyanis ha tartósan fennáll, akkor kialakulhat a cukorbetegség, ami komoly szövődményekhez vezethet.